Kerülje el a foghiány okozta problémákat!
Jól ismert tény, hogy a foghiány nem kizárólag esztétikai problémát jelent. Káros hatásai szinte felsorolhatatlanok, rövid és hosszútávon egyaránt. Ezt elkerülendő, érdemes pótoltatni a hiányzó fogat. Egy-egy foghiány esetén a pótlás legkorszerűbb módszere az implantálás, amelynek során a természetes foggyökeret egy beültetett implantátummal helyettesítik.
Tudvalevő, hogy már egyetlen fog elvesztése is egy sor következményes eseményláncolatot indít be a rágóapparátusban: mind a szomszédos, mind a szemközti fog lassacskán elkezd „vándorolni”, előredőlni, illetve kiemelkedni a fogmederből. Így nem pusztán maga a foghiány jelent problémát, hanem ennek következtében a többi, egyébként akár teljesen egészséges fog funkciója is romolhat. Emiatt az emberekben már meglehetősen régen megfogalmazódott az igény elvesztett fogaik pótlására, s a fogászat sok évszázados fejlődése során számos megoldást kínált minderre.
A fogműveket, az alapján, hogy milyen módon kapcsolódnak a maradék fogakhoz és a nyálkahártyához, több csoportba sorolhatjuk: a kivehető és rögzített fogpótlások, valamint ezek ötvözete, az úgynevezett kombinált fogpótlások közé. A rögzített fogművek, vagyis koronák, hidak esetében egymástól kis távolságra található saját fogakra van szükség, amelyek pillérként tartják a pótlást. A hagyományos értelemben vett kivehető pótlásokkal az eredeti rágófunkció sajnos csak részben állítható helyre. Ezeket a tételeket írta át a fogászati implantológia megjelenése és elterjedése – vezet be minket az implantológia megszületésébe Radánovics-Nagy Dániel a MDC Clinic Fogászati és Szájsebészeti Központ fogorvosa.
Mint mondja, a fogászati implantáció során, műtéti úton egy olyan műgyökér csavar kerül beültetésre az állcsontba, a hiányzó fog helyére, amely a későbbiekben mind rögzített, mind kivehető fogpótlások rögzítésére is szolgálhat. Az eljárás forradalmisága a szakemberek szerint abban áll, hogy a titánból készülő csavart a szervezet sajátjaként ismeri fel, amely ennek köszönhetően 3-6 hónap alatt beépül, becsontosodik az állcsontba.
A folyamat végén az implantátum sokkal stabilabb lesz, mint egy egészséges fog, így a foghiány típusától függően pedig az implantátumok működhetnek koronák, hidak pillérjeiként, vagy akár tökéletesen rögzíthetnek egy teljes kivehető fogsort is. Utóbbi esetében a fogatlan állcsontba minimum négy implantátumcsavar behelyezése szükséges a tökéletes eredmény érdekében. Ez összehasonlíthatatlanul jobb rögzítést biztosít a fogsor számára, mintha csupán a nyálkahártyán ülne – véli Radánovics-Nagy Dániel.
A fogászati implantációval kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdések az eljárás fájdalmasságára, költségeire és tartósságára vonatkoznak. A fájdalommal kapcsolatban igyekszünk eloszlatni a félelmeket: bár egy szájsebészeti műtét keretében kerül a titáncsavar az állcsontba, megfelelő helyi érzéstelenítésben maga az eljárás nem fájdalmas. Az anyagi ráfordítást illetően elmondható, hogy az implantáció relatíve nagyobb költséggel jár, ám számos előnnyel bír a többi fogpótlási eljárással szemben. Előnye még a rögzített hídpótlással ellentétben, hogy segítségével elkerülhető a hiányt határoló, akár egészséges fogak lecsiszolása. Végül, hogy mennyi ideig tart egy implantátum? A szakember szerint megfelelő műtéti technika, rendszeres kontroll, ápolás, illetve a páciens tudatos, az implantátumot és a fogpótlást karbantartó viselkedése mellett a fogászati implantátumok élethosszig tökéletesen működhetnek.
Előzzük meg tehát a komolyabb következményeket! Ha problémája van, jelentkezzen be még ma hozzánk egy fogászati szűrésre!